Sziasztok!
Lássátok hát melbourne-i beszámolóm:
Indulás: 2007. 01. 14. Este 20:00, Greyhound buszállomás, Central Station, Sydney.
Érkezés: 2007. 01. 15. Reggel 08:00, Greyhound buszállomás, Central Station, Melbourne.
Tudni kell, hogy a buszjegy lefoglalása után 1 nappal találtam repülőjegyet $25-ral drágábban.
Lássátok hát melbourne-i beszámolóm:
Indulás: 2007. 01. 14. Este 20:00, Greyhound buszállomás, Central Station, Sydney.
Érkezés: 2007. 01. 15. Reggel 08:00, Greyhound buszállomás, Central Station, Melbourne.
Tudni kell, hogy a buszjegy lefoglalása után 1 nappal találtam repülőjegyet $25-ral drágábban.
Mindegy, legalább látunk vmit a tájból…igen, láttunk is: romantikusan holdfényben tündöklő autópályákat, csak ezt akkor még nem tudtuk. Nem számít, lényeg a pozitív
hozzáállás. Egyébként a buszozás nagyon klisészerűre sikeredett. Én várhatóan a javát átaludtam, de amikor megálltunk éjjel fél 4kor a semmi közepén egy elhagyatott benzinkútnál, a tipikus, kis „csengess, ha eladót akarsz látni” bolttal felszerelve...az meglehetősen emlékeztetett egy valamirevaló horrorfilm nélkülözhetetlen részletére. Főleg, mikor a fáradt arcok lekászálódtak a buszról, és kávéval a kezükben lődörögtek körülöttem, mint a zombik. Azon meg már csak nevetni tudtunk, hogy a sofőr szépen, komótosan elkezdi bütykölni a motort. Azoknak, akiket kevesebb képzelőerővel áldott meg az ég, a mellékelt kép adhat néminemű támpontot, csak mindezt éjszaka vaksötétben tessék elképzelni...
Szerintem, tuti meg volt rendezve nekünk, hülye, kis turistáknak. És igaziból ezt az utat tettük meg, csak kifelejtették a gyilkosságot, meg a kábelszaggató vihart - látszik, hogy amatőr statisztákkal dolgoznak.
hozzáállás. Egyébként a buszozás nagyon klisészerűre sikeredett. Én várhatóan a javát átaludtam, de amikor megálltunk éjjel fél 4kor a semmi közepén egy elhagyatott benzinkútnál, a tipikus, kis „csengess, ha eladót akarsz látni” bolttal felszerelve...az meglehetősen emlékeztetett egy valamirevaló horrorfilm nélkülözhetetlen részletére. Főleg, mikor a fáradt arcok lekászálódtak a buszról, és kávéval a kezükben lődörögtek körülöttem, mint a zombik. Azon meg már csak nevetni tudtunk, hogy a sofőr szépen, komótosan elkezdi bütykölni a motort. Azoknak, akiket kevesebb képzelőerővel áldott meg az ég, a mellékelt kép adhat néminemű támpontot, csak mindezt éjszaka vaksötétben tessék elképzelni...Szerintem, tuti meg volt rendezve nekünk, hülye, kis turistáknak. És igaziból ezt az utat tettük meg, csak kifelejtették a gyilkosságot, meg a kábelszaggató vihart - látszik, hogy amatőr statisztákkal dolgoznak.
Vagy inkább ezt:
Lényeg: percre pontosan 08:00kor frissen és üdén, de legfőképpen kipihenten meg is érkeztünk Melbourne-be.
2 megjegyzés:
ÁÁÁÁ:)
Leginkább.
Szerintem ilyen is kell.
Én is szivattam már magamat 16órás vonatúttal Amszterdamba repcsi helyett.
Egész vaskos társadalomtudományi irományt lehetett volna szerkeszteni az éjszaka folyamán előforduló utitársakból.
A kedves nagymamától kezdve a világutazó ausztrál csávóig;)) volt minden:).
Ja igen. Vérkenguruk nem voltak? Akik csapkodták a busz oldalát, ha a semmibe vezető autópályán meg kellett állni pisilni?:)
Route 666
:) tisztára
Na, most majd meglátom, hgoy lesznek-e vérkenguruk, mert 3 db igencsak hosszú buszutat vállaltam be megint... Sebaj, mindenki a saját hibájából tanul...őőő...vagyis én úgy tűnik abból sem :)
Megjegyzés küldése