Tegnap a Művészetek Palotájába sodort az élet… teljesen véletlenül. Családdal gondol
tunk egyet, menjünk, kulturálódjunk egy kicsit, a jazzes hangulat csak nem lehet olyan "szórakoztató", mint a Rajna kincse, ártani nem fog…
tunk egyet, menjünk, kulturálódjunk egy kicsit, a jazzes hangulat csak nem lehet olyan "szórakoztató", mint a Rajna kincse, ártani nem fog…És láss csodát, nem is ártott. J Sőt… Keith Jarrett bácsi olyat klimpírozott, amilyet még nem nagyon hallhattunk, cserébe látványban sem volt utolsó. Igazi művészlélekhez híven csábította el, majd rontotta meg a zongorát. (A szó legpozitívabb értelmében.)
Itt egy kis érdekesség: Korunk egyik leghíresebb, sztár allűröktől nem teljesen mentes, jazz zongoristája ír és MAGYAR felmenőkkel rendelkezik.
Nektek mi a véleményetek a kortárs komoly- vagy könnyűzenéről? Élmények? Esetleg traumák?
